Magyar nyár 1918 – Juhász Gyula Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár?
nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. 1935 / 1936. december
A Tisza szinte forr, mint néma(jelző) katlan, (hasonlata egész sor) Mit izzó part(megszemélyesítés) ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt(jelző) türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd(megszemélyesítés), mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. (megszem. ) Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha? (költői kérdés) Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? (költői kérdés) nagyjából ennyi meg van még néhány jelző benne 14/L
először is József Attilánál:,, Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég.,, a gólyahír és a nyír rímel ez magánhangzós rím azaz asszonánc az egész verben ez van, ezt keresztrímnek nevezik, ugyanez van a rét és az ég eseté aranyos, ezüst szavak az költöi jelzők.,, Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár.,, a mérges költői jelző,, Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon.,, vihar gubbaszt-megszemélyesítés, és itt is költői jelző a lágy,, Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél - csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél.,, itt is a kék és a tünde költői jelző megvillan a tél megszemélyesítés ugyanígy a másik versnél is magánhangzós rím juhász gyula:magyar nyár(zárójelbe íróm h mi történik annál a szónál) az a szó: Pipacsot éget a kövér(k. jelző) határra A lángoló(jelző) magyar(jelző) nyár tűzvarázsa.