A szlovákiai születésű Kerekes Vica az elmúlt pár évben főleg Csehországban dolgozott, de most újra forgatott két filmet Magyarországon is. A 37 éves színésznővel az elengedhetetlen szabadságról, az utált brandépítésről és az egyedüllét fontosságáról is beszélgettünk. Most fejezted be Lakos Nóra Hab című romantikus vígjátékának forgatását. Milyen volt ez a munka? Amikor megkerestek, hogy menjek el a meghallgatásra, úgy volt, hogy a film huszonéves fiatalokról szól, és azt éreztem, lelkileg már túl vagyok ezen. De amikor beléptem az ajtón, és megláttam a varázslatos fejű Nórát, aztán megcsináltunk pár jelenetet, rögtön másképp álltam hozzá. Nóra, aki maga is negyven körüli, elkezdte feltornászni az életkorokat, végül a film negyven felé közeledő harmincasokról beszél, akiket a felelősségvállalás, a családalapítás kérdései foglalkoztatnak. Nagyon közel áll a szívemhez, pedig a vígjáték nem az én komfortzónám. Mindig úgy éreztem, hogy a dráma, a tragédia és a mesefilmek azok, amikben úgy tudok lubickolni, hogy biztonságban érzem magam.
Nagyon rátapintottál, mert ez a téma áthatja a mindennapjaimat, pedig nem szeretném, hogy így legyen. Mindenki brandet épít, eladja önmagát, miközben lehet, hogy nincs mögötte valódi tudás. Ezzel én nagyon kínlódom. Úgy másfél éve csináltam magamnak egy Insta-profilt, egy évig egyetlen képet sem tettem föl, és ennek ellenére lett több ezer követőm. Fél évvel ezelőtt felraktam hat fotót, és azóta ez nem változott, mert nagyon nehezemre esik a mindennapjaimat kommentelni. Nehogy már az legyen a nagy történés, hogy Kerekes Vica most itt megiszik egy pohár bort! Nem szabad, hogy az ember ennyire fontosnak gondolja magát, a kultuszépítés az én mindennapjaimnak nem természetes része. Az a kérdés, hogy ahhoz, hogy sikeres színésznő legyél, okvetlenül szükség van-e erre a személyes brandre. Szeretnék optimista lenni, és azt hinni, hogy nincs rá szükség. Én nem adok napi jelentéseket magamról, és lehet így is létezni. A folyamatos online jelenlét káros is lehet, mert eltereli a figyelmet a valódi minőségről – például ha valakinek azért adnak oda egy munkát, mert sok követője van, és remélik, hogy ezzel beviszi a nézőket a moziba.
Elolvastam, és nem is volt kérdés, hogy igen, jövök! Nagyon szerettem volna részt venni a filmben, tetszett a történet, nagy a szerep, amiben egész végig jelen vagyok és egy ívet kell megrajzolnom. Ráadásul hozzám az Apró mesék sokkal közelebb áll, mint egy vígjáték vagy egy romantikus komédia. Drámai alkatnak tartod magad? Alapvetően igen. Azt hiszem, hogy mélyebben gyökerezik bennem, és talán már nem izgulok annyira, ha egy erősebb drámai jelenetet kell megmutatnom. Ott már szabadabban játszom a finomságokkal, az arányokkal, a karakterekkel, de arra nagyon figyelek, hogy megéljem a szerepet és ne legyen rutin. Mi tetszett a legjobban az Apró mesék főszerepében? Az, hogy anyaszerep. Vagyis lépkedek előre a pályámon. De benne van háborús kor bizonytalansága is, a kérdés, hogy mennyire bízhatunk a másikban. Erős nőt játszom, aki nagyon bezárt életet él: annyi bántás, félelem érte, mégis oldódnia kell. Mint amikor az erős tél után jön a felengedés. Mégsem "csak" egy erős nőt játszol, hullámokban változik a karaktered.
Kerekes Vica és Szabó Kimmel Tamás az Apró mesék című filmben (Fotó/Forrás: Vertigo Média) Gondolom, Szabó Kimmel Tamásba sem lehetett nehéz beleszeretni. Szabó Kimmel Tomi az a fajta hős-típus, akit a néző keres egy filmben. Még főiskolás korából, Szolnokról ismerem, a Sose halunk meg színpadi változatában játszottunk együtt. Most ő is új szerepbe került, sokkal többet megmutathatott magából. Apró mesék Főszereplők: Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica, Molnár Levente Rendező: Szász Attila Bemutató: 2019. március 14. Forgalmazó: Vertigo Média
Míg korábban Menzel és társai olyan filmeket készítettek, melyeket mindenhol magasztaltak, most nem igazán vannak olyan művek, amelyek átlépik az országhatárt. Ennek oka, hogy a mai fiatal rendezők igénytelenebbek lettek. Ideák és üzenetek helyett a nézői igények kritikátlan kiszolgálása lett a cél, ezért haragszom is rájuk" – fejtette ki Kerekes Vica. A teljes interjú itt olvasható.
film 2019 május 09. csütörtök, 7:43 Filmezésről és színházról is kérdezte Kerekes Vicát a Népszava. Lapszemle. A Népszava cikkéből: A Hét nap bűne című 2012-es csehországi filmben egy cseh férfi német feleségét alakítja a második világháborúban, akit végül elhurcolnak a származása miatt. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz azt a filmet leforgatni, Kerekes Vica így válaszolt: "Izgalmas vállalás volt, mivel Csehországban sem szeretnek a történelemnek azokról a részeiről beszélni, melyekre nem igazán lehet büszkének lenni. Ez a film épp azt a szélsőséges álláspontot szerette volna árnyalni, hogy a németek 'minden rossz felelősei'. A cseh bűnökről korábban senki sem forgatott játékfilmet, azokról az etnikai tisztogatásokról, mely Szudétákban történtek. Nem voltak túlságosan lelkesek a reakciók – senki sem szereti elismerni a bűnösségét. Nem volt kérdés, hogy részt veszek-e benne, különösen, hogy szeretett rendezőmmel, Jirí Chlumskyval dolgozhattam együtt, aki felfedezett a kamerának.