Mondjuk nem is vele volt gond most sem... Apuka hazaért, elmeséltem neki mi történt - a játszóteret kihagyva. Leültünk vacsizni (anyuka még nem ért haza munkából), és mondtam a kicsinek, hogy ugyan mesélje már el miért voltam mérges a játszótéren. Szépen el is mesélte, vagyis nem nekem kellett. Azt hiszem ezt jól megoldottam. :-) Apuka elmagyarázta a gyereknek, hogy nem szabad idegenekkel szóba állni, és kb ennyi volt. Még tartott a vacsi, mikor hazaért anyuka is. Becsatlakozott, elmeséltünk neki is mindent, ő is elbeszélgetett a gyerekkel, hogy nem szabad így viselkedni velem sem, és idegenekkel sem. Majd a kicsitől elhangzott az a nagyon kínos mondat, hogy még az anyunál is jobban szeret engem... Anyuka fel sem vette, bár hallotta, és én is egyből mondtam, hogy ezt ne mondja, de akkor is kínos volt... Szépen megvacsoráztunk, akkor már nem volt semmi bajom. Pizza volt a vacsora, amire éhezem már hetek óta. (bár Bebével is azt ettem múlthéten, de az mekis pizza volt, és nem volt valami finom) Ez nagyon finom volt, de direkt nem akartam sokat enni belőle, mert a palacsintára készültem.
Sikerült teljes valómban megélni azt az adott pillanatot, akkor és ott. Hirtelen megállt az idő, kívülről láttam önmagam, és egyfajta küldetéstudat indult el bennem, ami azt sugallta, ezt át kell adnom. Nem spirituális dolgokról beszélek, racionális ember lévén ebben azt gondolom, hogy nem hihetek. Ugyanakkor az érzés mégis ott volt, aminek segítségével sikerült megélnem a jelenben egy olyan pillanatot, ami igazából teljesen jelentéktelennek is tűnhet. Hiszen miért fogná el az embert a flow, mikor munka közben kitekint az ablakon? A választ magam sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez egy olyan fejlődési pont az életemben, ami miatt büszkének érzem magam. Borzasztón sokat tettem azért az elmúlt időszakban, hogy a gondolkodásomat megváltoztassam, és lebontsam a régi, felismerten rossz beidegződéseket. Ez pedig annak a jele, hogy a megszerzett tudás kamatozik. A saját tudatalattim tehát visszaigazolja mindazt, amivel eddig talán csak az elmém tudatos része foglalkozott. Továbbá úgy érzem, hogy ez annak is a bizalmi jele, hogy a dolgok szép lassan – nem csak maguktól, hanem tudatos és néha verejtékes építkezéssel – a helyükre kerülnek, megteremtve saját harmóniájukat.
No comment... Aztán a gyerekem szóba állt 2 másik gyerek szülőjével, ami miatt picit ideges lettem, mert alapszabály, hogy idegenekkel nem állunk szóba. El is beszélgettem vele erről, és közölte velem, hogy ne mondjam el a maminak. Háhá, gondoltam, majd meglátod. :-D Hazafelé úton megálltunk origami papírt venni, de mivel azt nagyon drágának találtam, másfajta papírt választottam, amiről itthon kiderült, hogy olyan vastag, mint otthon egy rajzlap... Origamizni nem valami jó, de azért hajót ebből is lehet hajtogatni. Más komplett flottánk van. :-D Azért az a papír még valamire nagyon jó volt: Végre elkészítettem az 'I miss you! ' falamat! :-) Olyan jó ránézni ezekre a képekre, annyira szép pillanatok, és annyira nagyon hiányzik mindenki!!!!! Délután nekiálltam palacsintát sütni. Magyar palacsintát! Gondoltam örülnének neki a szülők is - jól gondoltam. :-) Tölteléknek barack lekvár (magyar! ), Nutella (tiszteletbeli magyar! ) és csipkebogyó lekvár (magyar! ) Elég sok időmbe telt elkészíteni, de nagyon megérte, mert akkora öröm volt számomra is már a sütés is!
Anyuka fel is bíztatott, hogy most a Labor day miatt nagyon nagy leárazások lesznek, úgyhogy ha venni akarok valamit, most vegyek. Hát oké, nem ellenkezem, remélem tényleg találok olyan dolgokat, amikre szükségem van. :-)
Nincs más teendő, mint abban bízni, hogy a hajóm kapitányaként az égbolt és a horizont összemosódott elegyében jó irányba tartok. Mindig elbűvöl a pénteki nap varázsa. De nem elégszem meg ezzel, mert célom, hogy minden nap elbűvöljön egy kicsit. Tudom, hogy mindez nehéz, de pontosan ezért vállalom a kihívást. Meg kell találnom minden napban azt az értéket, amiért hálás lehetek, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy mindezt magamnak is bizonyítsam. Mindig elbűvöl a pénteki nap varázsa. Éppen ezért örülök annak, hogy pont ma, pénteken sikerült megélnem a pillanatot, felismerve ezzel az abban rejlő végtelen lehetőséget. Hiszen a múlton változtatni már nem lehet, a jövő pedig úgysem történt még meg, tehát az egyetlen feladat a törekvés arra, hogy a jelen minél tartalmasabb, minél színesebb legyen. Mindezt pedig boldogsággal megélni… Tisztelettel: Tom Newgie
A Szombat esti lázt meg várja más! Tombol a péntek esti vakivarázs. Száraz pezsgővel és nedves testtel táncolunk amíg a nap nem kel fel, JA és a mobilodba jegyezd be kérlek: FOLYTATÁS JÖVŐ HÉT PÉNTEK!! Mert tudod a... Péntek, az én napom hey-hey-hey, hey-hey-hey, hey-hey-hey, hey-hey-hey... Péntek, az én napom hey-hey-hey!
Mindig elbűvöl a pénteki nap varázsa. Van benne valami titokzatos, sejtelmes, és sokszor váratlan. Még benne vagyok a hétköznapok lüktető ütemében, de már fél lábbal a hétvége felé lépek. Szeretem ezt a körforgást, és szeretem a dolgos hétköznapok után a jól megérdemelt hétvégét. És mindezt a péntek köti össze olyan mesterien precízen, hogy minden pillanatában elragad ez a kettős érzés. Egyrészt annak nyugtázása, hogy minden tervezett, apró célt elértem, másrészt annak az izgalma, hogy előttem áll két olyan csodálatos hétvégi nap, amikor bármi lehetséges. Számomra a péntek az, amikor a munkanapoknak való tiszteletadás céljából felvett inget felváltja a lazább öltözet, hiszen lélekben már elkezdődik a ráhangolódás a hétvégére. Úgy gondolom, rendben van ez így, hiszen vasárnap este pedig megkezdődik a ráhangolódás a következő hét teendőire. Szeretem a pénteket. A kettőssége és a nyugalmassága miatt. Amikor kora délután kinéztem az iroda hatodik emeleti ablakán, miközben gyümölcsteámat kortyoltam egyedül, elfogott egy furcsa, de ugyanakkor felemelő érzés.